GPS, tervezés, térkép, atlasz

Miért kell térkép a GPS mellé?

2010. április 6.

A GPS és a térkép


Untitled document

ribizlifozelek.blogspot.com 2010.03.29

A Fremont Indian State Parkba menet a GPS egyszercsak azt mondta, menjünk le az autópályáról. Nem mentünk. Térképen előre kinéztem, merre kell menni, a GPS igazából az utolsó kilométerekre kellett csak. Ne szóljon bele, végig autópályán kell menni, kivéve tizenkét kilométert a végén.

Untitled document

A következő letérőnél megint felháborodottan le akart parancsolni az autópályáról. Valamelyik beállítása a legrövidebb útra akar vezetni minket - nem a leggyorsabbra. Eddig mindig elfelejtettem átállítani, de mivel állandóan megnézem előre az útvonalat térképen, mindig rászólunk a kütyüre, ajánljon valami jobbat. Mindig megteszi. Szeretem a ketyerét, de azért vigyázok vele.

Karácsony után olvastuk az ágyon reszketve összebújva egy fiatal házaspár történetét. Kinn szakadt a hó, hideg volt és a farkasok csak azért nem ordítottak, mert a szél betömte a szájukat hóval.

A fiatalok egy GPS-t kaptak karácsonyra. A ketyerét a sógor vette és annyira tetszett neki, hogy magának is vett egyet.

A férfi testvérénél tartották az ünnepet, de estére hazamentek. És kipróbálták a GPS-t. Megmondták, hova akarnak menni és elindultak.

Jónéhányszor megtették már ezt az utat, de a GPS tudott nekik újat mutatni. Azt írta ki a képernyőre, hogy hatvan kilométerrel rövidebb utvonalat tud. A fiatalok meg lelkesen követték az utasításokat. Kicsit gyanús volt, hogy az út egyre meredekebb és havasabb, meg ők ennyi erdőt sem láttak hazafele, de azért bíztak a modern technikában és mentek tovább.

Az út egyre elhagyatottabb volt. Egyre nagyobb lett a hó. Egy kanyar után a négykerékmeghajtású terepjáró bejelentette, nincs tovább. Elakadtak. A telefon nem működött.

Szerencsére tudták, ilyenkor mit kell tenni. Ültek az autóban, néha beindították a motort, elrágcsálták a kesztyűtartóban talált dohos kekszeket, ettek egy kis havat és vártak. Vártak.

Közben már este feltűnt, hogy a pár elveszett. Értesítették a rendőrséget. Keresték őket égen, földön, de nem találták. Nem voltak sehol. Teltek a napok, egy, kettő, de nem kerültek elő.

Nyomuk sem volt.

A testvérnek ekkor zseniális ötlete támadt. Elővette a GPS-t, betáplálta a csellengők címét és megnézte az útvonalat. Miután magához tért, telefonált a rendőröknek, melyik erdei csapáson lehetnek.

Ott voltak. Éhesen, lefogyva, de élve.

A férj elmondta, ezentúl is fog használni GPS-t, de előtte megnézi a beállításait.

Szóval, csak óvatosan. A rövidebb nem hamarabb. És olvassuk el a használati utasítást. Néha jól jöhet - főleg ha nagyon elakadunk. Akkor végszükségben meg is lehet enni.

Bejegyezte: ribizlifozelek dátum: 9:41


Copyright © Stiefel Eurocart Kft., 2009.